2014. október 4., szombat

(2) első levél // luke

„kedves idegen,

remélem nem dr.fitzberg olvassa ezt. ha igen akkor hagyja abba mert nem magának írom hanem egy idegennek és mint a borítékon is olvashatta maga kivétel.

szóval kedves idegen. dr. fitzberg arra kért hogy írjak naplót. nem tudom egy napló miért segítene de úgysincs jobb dolgom így levelet írok.

valószínűleg senki se olvassa majd el mert egy idióta sem nézegeti a magazinokat amik közé rejtem majd a levelet.

igazából nem tudom mit írjak.

nem szeretek idejárni. nem segít semmit. már majdnem egy hete kezdtem el a kezelést vagy minek hívjam. a kedvem csak rosszabb lett amiért olyan dolgot kell csinálnom amit nem szeretek. jobb lenne csak otthon feküdni az ágyamban. de a barátaim szerint ez jót fog tenni nekem egy idő után. én nem hiszem de a kedvükért eljárok.

szerinted létezik mennyország?

sok szeretettel,
luke”

(1) kenzie

A lábaimat lóbáltam, miközben anyára vártam. A fejemet a váróterem falának döntöttem, a szemeimmel az ajtó fölött lévő órát vizslattam. Anya már majdnem tíz perce ment be a „rövid beszélgetésre”, amit meg kellett ejteniük azelőtt, hogy engem fogad a doktor vagy pszichológus, vagy mi a frász. Sóhajtva a gagyi műanyag széksor melletti asztalra vezettem a tekintetemet. Kettővel arrébb ültem, és elvettem egy magazint a fa asztalról. Unalmas divatmagazin volt, így visszadobtam, majd elvettem egy újabbat. Egy ideig olvasgattam a legújabb celeb híreket és pletykákat, de rájöttem, hogy igazából nem is nagyon érdekelnek, ezért visszahelyeztem az előbb olvasott divatmagazinra.  Tovább turkáltam az újságok között, hátha találok valami érdekes olvasnivalót, míg anya kijön a teremből. A szemem megakadt a magazinok között lapuló borítékon. Kíváncsi természetemnek köszönhetően kihúztam egy napilap alól.  Az elején a következők álltak egyenes betűkkel:

BÁRKINEK
(kivéve Dr. Fitzberg)

Rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Vajon ki írta és mi van benne? Már éppen bontottam volna ki a borítékot, mikor az ajtó kinyílt. Persze, a legjobbkor. A pulcsim zsebében elrejtettem a papírt, és anyára szegeztem a tekintetem.

– Most már bemehetsz, Kenzie. Itt leszek, mikor kijössz! – Megsimogatta a fejemet, majd az épület kijárata felé vette az irányt, én pedig be a terembe, Dr. Fitzberghez.

(0) lots of love, luke

"kedves idegen,

még mindig idegennek hívlak pedig pontosan tudom ki vagy. nem írtam egy ideje. azt hittem hogy jól vagyok. talán jól is voltam, de már nem érzem magam annak. ugyanolyan elveszett vagyok mint mikor elkezdtem a levelek írását. nem tudom hogy most tudsz-e nekem segíteni. de azt sem tudom képes vagyok-e egyedül leküzdeni.

sajnálom.

sok szeretettel, luke"